Már egy hete csak az áramra
gondolok…
Mi egy jó
játék alapja? A hangulat, az elvarázsolt világ, amibe átléphetünk, ha leülünk
vele játszani. Vajon elsőre kinek hangzik az jól, hogy "gyere velem egy
világba, ahol erőműveket építhetsz, és árammal láthatsz el városokat"?
Pedig erről
szól a Nagyfeszültség. Ezzel a magyar címmel jelent most meg, az
eredeti német címe Funkenschlag, angol címe pedig Power Grid (talán ez utóbbi
jobban illik a témára). És persze ez csak az egymondatos összefoglaló, és ha nem
is hangzik elsőre jól, nagyon izgalmas, nagyon okos játék.
Így néz ki a
játék egy köre röviden: árverésen kell erőművekhez jutnunk, majd
energiahordozókat kell vásárolnunk, hogy fel tudjuk fűteni az erőműveket, hogy
azok áramot is adjanak. Ezután a térképen lévő városok között ki kell építsük
az összeköttetést, vaskos elektrókért (így hívják a fizetőeszközt). Viszont
minél több várost látunk el árammal, annál több a bevételünk. Ezen tudunk aztán
új erőműveket venni, a hálózatot újabb városokba kiépíteni, és a többi, míg
valaki 17 várost össze nem kapcsol a hálózatába.
Ez eddig egy
átlag gazdálkodós játék. Mi teszi izgalmassá? A versenyfutás, amelyben a
vetélytársak minden lépését figyelni kell, a (magas)feszültség, jól
döntöttünk-e, sikeresen tartalékoltunk-e pénzt, és ha egy értékes erőműért
sokat fizettünk, időben megtérül-e…
Haladni kell
a korral
A játék
folyamán egyszerű, szén- és olajfűtésű erőművektől indulunk, és később van
lehetőségünk korszerűbb, több várost ellátni képes létesítményeket beszrezni.
Ezek között is lehet fosszilis energiahordozóval felfűthető, de hamar
előkerülnek a "zöldebbek" is. Az első szélerőműveket is le fogjuk
váltani, amint erősebbeket tudunk venni - még ha szemétégetéssel vagy uránnal
működnek is.
A városok
közötti hálózatok kiépítése is változik korszakonként, azaz szakaszonként. Míg az
első szakaszban egy városban csak egy szolgáltató jelenhet meg, a későbbiekben
egy második és egy harmadik is - igaz, jóval drágábban.
A lényeg:
állni kell az áramütéseket
A játék
élvezetét két dolog adja: a folyamatos agyalás és számolgatás, mit érdemes
csinálni, illetve hogyan reagáljunk az ellenfél lépéseire. Körről körre súlyuk
van a döntéseinknek. Hogy milyeneknek?
Például hogy
melyik erőműt érdemes a másik kezéről lecsapni licitáláskor. Vagy ha nincs elég
pénzünk, vállalni a kockázatot a licit túlpörgetésére, ha másért nem, hogy a
vetélytársat körökig visszavesse a magasabb vételár.
Vagy hogy
mikor érdemes hagyni a másikat, hogy elvigyen egy jó erőművet, és így egy
számunkra értékesebb erőmű licitjében az a játékos már nem vehessen részt. Vagy
hogy így egy korszerűbb erőmű kerüljön a jövőbeli piacról az aktuálisra.
Hogy mikor
érdemes feljebb tornászni az erőforrások árát azzal, hogy tartalékolunk belőle,
még ha körökkel később nekünk is drágább lesz.
Hogy
érdemes-e még egy várost bekötni a hálózatba, vagy inkább hagyjuk a többieket
több várost beépíteni - így bár licitálásnál ők választanak először a következő
körben, erőforrást mi vásárolhatunk először, és a hálózatépítésnél is mi
léphetünk előbb…
Melyik
városból melyikbe jussunk el hamar, hogy olcsón továbbléphessünk, vagy csak
azért, hogy ne zárjanak be minket a többiek a következő szakaszig.
Hogy mikor
érdemes korszerűbb erőműre váltani, ami esetleg másik energiaforrást használ
(pláne, ha nem is igényel egyáltalán). Ugyanis összesen három felett rendelkezhetünk,
ha újat akarunk, egyet le kell cserélnünk.
Váltóáram -
állandó feszültség
És
mindeközben állandóan figyelni kell a többieket, hogy állnak, hány várost
tudnak ellátni árammal. Előfordulhat ugyanis, hogy többet, mint amennyit már
bekötött a hálózatba - így már csak pár várost kell bekössön, és már nyert is.
De arra is
vigyáznunk kell, nehogy úgy járjunk, hogy elérjük a 17. várost is, de csak
15-öt tudunk ellátni árammal - így a másik, akinek ugyancsak 16 városa van, de
mindhez termel áramot, megnyeri előttünk a játékot.
És
folyamatosan számolgatni, mit tudunk még megvenni, elérni. Nem utolsó sorban
azért, hogy mennyit tudunk még egy liciten srófolni, hogy a vetélytársak
esélyét csökkentsük.
Az eredmény:
a játékidő alatt nincs esélyünk unatkozni, nincs helye fáziskésésnek - kétórás
tömény izgalom!
Tíbaláj